Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel!
Ahogy növekszik egy baba, egyre inkább nyitottá és kíváncsivá válik a világra. Amíg nem tud beszélni, addig a testével fejezi ki, hogy mit is szeretne, mi az, ami érdekli.
A lányomnak az volt az egyik kedvenc játéka egy időben, hogy ült a babakocsiban, és kidobálta a játékát. Mindig és következetesen. Ez volt a játék. Valószínű, hogy nem az én bosszantásomra találta ki, hanem inkább valamit ezzel meg akart tanulni, vagy megfigyelni. És persze élvezte azt is, hogy rá figyeltem. Érdekes móka volt, ahogy anya hajolgat a játékért.
Amikor már nagyobbacska a gyerkőc, és megtanul beszélni, verbális úton is kifejezi, hogy mire kíváncsi. Eljön a rettegett “Miért? időszak”, ami megdolgozza a szülők idegrendszerét, de a gyerek számára rendkívül hasznos és értékes.
Abban az esetben viszont, amikor a gyermek nem kap választ, vagy nem megfelelő választ kap a kérdéseire, a tanulás természetes folyamata sérül.
“Ehhez te még kicsi vagy!”
“Ne légy kíváncsi, mert megöregszel!”
“Minek neked mindent tudni!”
“Jaj, még ezt sem tudod, pedig ezt már tudnod kellene!”
Te is emlékszel ilyesfajta mondatokra, amellyel gyerekkorodban a felnőttek leszerelték a kíváncsiságodat?
Mi a baj ezzel?
Hogyha megfelelően sokszor hallja egy gyermek az ehhez hasonló mondatokat, akkor egy idő után összezavarodik, bezárul és egyre korlátozottabban lesz kíváncsi a világra. Ennek felnőtt korban a negatív következménye az lesz, hogy fogalma sem lesz, hogy mi érdekli, milyen munkát végezne szívesen, vagy milyen szabadidős tevékenységekben érezné jól magát. Így sodródik, és az erősebb személyiségű emberek öteleteinek teret adva hagyja, hogy mások mondják meg neki, hogy mit tegyen.
Mit tehetsz, hogy gyermeked kíváncsi maradjon a világra?
Légy rá nyitott! Csodálkozz rá, mint kertész a frissen kinyílt rózsára!
Neveld úgy, hogy követed a gyereked kíváncsiságát. Amit meg akar ismerni, engedd meg neki, hogy megtegye. Az életkorának megfelelő mélységben lesz kíváncsi a dolgokra. Lehet, hogy két évesen meg akar valamit tapintani, mondjuk egy autó karosszériáját szeretné végigsimítani. Az neki pont elég. Nem akar egyből beülni, és megtanulni autót vezetni. Ha viszont ezt nem engeded meg neki, mert például attól tartasz, hogy koszos lesz a keze vagy a ruhája, akkor legközelebb már vagy nem akarja megtenni, vagy úgy akar dolgokat elérni, hogy te nem tudsz róla. Mert nem mer szólni, mert már megtanulta, hogy úgysem engeded meg.
Mivel nincs tapasztalata az adott dologban, nincsen információja a veszélyekről sem, és könnyen baja lehet. Például nem engeded meg neki, hogy fára másszon, mert félted. A tiltás kevés, és amikor nem vagy ott, nem figyelsz rá, ki fogja próbálni a fára mászást. Lehet, hogy el is jut egy bizonyos pontig, mert ügyes és erős. De lehet, hogy egy bizonyos ponton megáll, és nem tud tovább menni, de lemenni se. Ott fog sírdogálni, mint a kismacska, és te nem leszel ott, hogy segíts neki. Pont azért nem, mert ezt a műveletet titokban kellett végrehajtania, mert egyébként nem engedted volna. Lehet, hogy lepottyanik. Nem kell, hogy nagyon megüsse magát, de biztosan emlékezni fog rá, rossz érzés marad benne.
Úgy tudod megelőzni az ilyen akciókat, hogy teljesíted a kérését. Ott vagy közben, és beavatkozol, amikor szükséges. Megmutatod, hogyan tud úgy felmászni, aztán le, hogy az számára a lehető legbiztonságosabb legyen. Így nem sérül a tanulás folyamata, és eléred azt, hogy felnőtt korára megmaradjon a kíváncsisága, az érdeklődése a világ iránt.
De előfordulhat az is, hogy olyan gátlások vannak benned, amelyek akadályoznak abban, hogy kíváncsi legyél a gyermekedre. Nincs türelmed, kedved, időd, hogy a kívánságait teljesítsd. Gyermekkorodban te is olyan nevelést kaptál, amelynek során elveszítetted a kíváncsiságodat, téged is korlátoztak, tehát te is így neveled a gyermekedet.
Ezeket a gátlásokat meg lehet szüntetni olyan módon, hogy feloldjuk azt az érzelmet, amely akadályoz abban, hogy kövesd a gyermeked kíváncsiságát, és megmutasd neki a világból mindazt, amire az adott helyzetben nyitott.
AnaLog Módszer konzultáns
