Ki vagy te?
Ha ezt a kérdést felteszed valakinek, akkor általában a neve vagy a foglalkozása megadásával szokott válaszolni.
De ha ennek a dolognak a mélyére ásunk, akkor sokkal árnyaltabb, színesebb és sokszor homályos képet találunk.
Az ember egy összetett és bonyolult teremtmény, mégis lehetőségeinket és a bennünk rejlő képességeinket rendkívül korlátozottan használjuk ki.
Hiedelmeink, hitrendszereink szerint éljük le az életünket, ami pedig lehetne színesebb és izgalmasabb annál, mint amit el merünk magunknak képzelni.
Mi ennek az oka?
Az, hogy milyen képünk van magunkról, a neveltetésünk határozza meg. Életünk első pár évében szüleink, nevelőink, körülményeink kondicionálják bennünk énképünket. Kialakul egy viselkedésminta, amelyet felnőtt korunkban is használunk. Ez sokunknál korlátolt, lehetőségeinket gátló személyiség kialakulásához vezet. Az önbizalomhiány, önmagunk leértékelése, az önszeretet hiánya gátolja, hogy bátran és kíváncsian haladjunk előre.
Hogyan történik ez a szülői programozás?
Amikor egy gyermek megszületik, természetes kíváncsisággal fordul a világ jelenségei felé. De idővel a szülők elkezdik gátolni ezt a nyitottságot. Indokolatlanul korlátokat szabnak, amelyek megakasztják a tanulási, tapasztalási út természetes folyamatát. Ez olyan, mint amikor egy sebes folyású patak hirtelen sziklákkal találkozik. A folyása lelassul, és alkalmazkodnia kell, hogy útját tovább tudja folytatni.
Például egy másfél éves kicsiny gyermek, a séta során észrevesz egy bogarat, amit szeretne megvizsgálni. Természetes kíváncsisággal fordul a kis lény felé, hiszen még sosem látott ilyet. De az édesanyja nem engedi neki, hogy alaposabban vizsgálat alá vegye a bogarat, rászól, hogy sietniük kell, nem érnek rá nézelődni.
A gyermekben kialakul egy gátlás, és felnőtt korára különböző elméleteket fabrikál magának, hogy miért nem él olyan életet, amilyet szeretne. A jelen példánál maradva, azt tanulja meg, hogy előrébb való a kötelesség, és nincs idő szemlélődésre, tanulásra. A rohanás, a kemény munka, és az ezzel járó stressz az, ami normális.
Ezeket a gyermekkori érzéseket meg lehet változtatni. Ekkor megnyílik az út, hogy kibontakoztathassuk mindazt, amit kénytelen voltunk elfojtani. A lenti gombra kattintva olvashatsz arról, hogyan lehet ezt megvalósítani.
AnaLog Módszer konzultáns
