Félelem az új helyzetektől

Márti minden új helyzetben, amikor egy számára ismeretlen helyre ment vagy új emberekkel találkozott, szorongást érzett. Ilyenkor viselkedése és gondolkodása „lefagyott”, nem tudott megfelelően kommunikálni és cselekedni.

Ugyanakkor szeretett volna új ismerősökre szert tenni, új élményeket átélni, de félelem volt benne, ha mindezekre gondolt. 

A boldog, kíváncsi gyermek

Egy baba, miután megszületik, őszinte kíváncsisággal, az izgalmas kaland ígéretével tekint a világra. Ha megfigyelünk egy kisgyereket, félelmet nem ismerve megy előre, és próbál ki mindent, ami az útjába és figyelme fókuszába kerül. A szülő dolga, hogy kísérje őt ezen a felfedező úton, és lehetővé tegye számára a biztonságos körülményeket, környezetet. Ekkor olyan felnőtté válik, aki félelem nélkül, boldogan és egészségesen éli az életét.

Ez lenne az ideális, de mi a valóság?

Történnek olyan események a gyermekkor során, amelyek megtörik azt a lendületet, amely a világ felfedezésére irányul. A szülők elvárásai olyan helyzetekbe sodorják a gyermeket, amikor nem tudja magát megvédeni a kritikáktól, a korlátozásoktól. Ha azt az üzenet kapja a felnőttektől, amikor valamit szeretne kipróbálni, hogy még túl kicsi hozzá, akkor ez alapjaiban dönti romba az önbizalmát. Ugyanez történik, ha valamire nem képes még, és a szülő azt kommunikálja, hogy ezt már tudnia kellene. 

Ha ez még gúnyos hangnemben is hangzik el, akkor ez még nagyobb sérülést okoz a gyermekben. A gúny a legerősebb elutasítási forma, mert a gúnyolódó azt sugallja, hogy ő valamit jobban tud a másiknál, különb nála. Ez még inkább aláássa a gúnyt elszenvedő önbizalmát, önértékelését, főleg akkor, ha gyakran hasonlítja össze magát másokkal. 

Az ilyen helyzetekben a gyermek egyedül érzi magát, mert nincs ott senki, aki segítsen, aki megvédje őt. 

Az ekkor megjelenő érzések a helyzet megoldatlansága miatt elraktározódnak a testben, hogy aztán egy esemény, egy élmény átélése folytán újra felszínre kerülnek, és meghatározzák a veselkedést.

Márti története

Az ember történetmesélő lény. A bennünk élő emlékeket az érzelmeink tartják életben. Gyermekkorunkban jó és rossz érzések raktározódnak el bennünk, amelyek irányítják a viselkedésünket. Ugyanarra a viselkedésre kondicionálnak minket, egész életünkön keresztül. Hacsak nem változtatunk.

Márti történeteiben elutasító férfiakkal találkoztunk, akik magára hagyták, hiába kért segítséget. Így meg kellett tanulnia, hogy mindent egyedül tud csak megoldani, ami persze nem mindig lehetséges. Elkezdett félni az új helyzetektől. Mi van, ha az ismeretlen helyzet egy újabb kudarcot hoz, és nincs, aki segítsen?

A belső képben, ami végül a megoldást rejtette, kisgyerekként elmélyülten játszott, édesapja is ott volt a közelében. Egy rossz mozdulat miatt megütötte magát, ami annyira rosszul esett neki, hogy sírva fakadt. Vigasztalásért  fordult édesapjához, aki elutasította; barátságtalanul közölte, hogy nem ér rá, menjen vigaszért anyához. De anya nem volt sehol.

Úgy javította ki a belső képet, hogy édesapja átölelte, és addig tartotta így, amíg el nem múlt a fájdalma.  Ekkor megtapasztalhatta, milyen megnyugtató, ha valaki mellette áll, és támogatja, ha fájdalma van.

Márti félelmének alapja az volt, hogy attól tartott, ha az új helyzetben történik vele valami kellemetlen, senki nem fog mellette állni, sem fizikailag, sem lelkileg, egyedül viszont nem tudja a megoldást. Így aztán sokáig kiegyezett egy olyan élettel, amelyben elkerülte az új és váratlan élményeket. Ebből az életből teljesen hiányzott az újdonság varázsa, és így a változás, a fejlődés, a boldog élet lehetősége is.

Az oldás hatására megváltozott a viselkedése, kommunikációja. Megszűnt a szorongás, nyitottan és kíváncsian tekint az új emberekre és élethelyzetekre. Ha pedig meg kell oldania egy problémát, akkor nem akadályozza semmi abban, hogy segítséget kérjen. 

Győri Andrea

AnaLog Módszer konzultáns