Digitális függőség gyerekeknél
Egyre több szakember figyelmeztet a digitális eszközhasználat káros hatására. Gyerekeknél ez a negatív hatás nagyobb károkat okoz, mint a felnőtteknél, mert az idegrendszerük még a fejlődés szakaszában jár. Az agy azon része, amely a logikus gondolkodásért és az impulzusok megfékezéséért felelős, nem kap elég ingert a fejlődéshez, ha a gyermek órákon keresztül passzívan fogadja a digitális ingereket.
A fiatal korban és hosszú időn keresztül használt digitális eszközök növelik a figyelemzavar és hiperaktivitás kialakulásának veszélyét.
Amikor gyerek a közösségi médián lájkokat kap, a digitális játékban nyer, akkor dopamin szabadul fel az agyában, ami örömöt okoz. Egy idő után az agy hozzászokik ehhez a könnyen hozzáférhető kellemes érzéshez, és egyre több ingerre van szüksége annak eléréséhez. Így a képernyő előtt töltött idő egyre hosszabbra nyúlik. Ez a lassan kialakuló függőség károsítja az agy azon részét, amely a döntéshozatalért és az önkontrollért felelős. Ez azt jelenti, hogy a gyerek egyre nehezebben tud ellenállni annak, hogy könnyű örömöt keresve leül a digitális eszköz elé. Ha a külvilágban sikertelenséget éri, vagy valamit nem kap meg azonnal, legyen az bármilyen apró dolog is, akkor türelmetlenül és dühösen fog reagálni.
Képtelen szabályozni, hogy mikor kezdje el és hagyja abba a digitális eszköz használatát. A feladatait elhanyagolja, halogatja, az utolsó pillanatban szán időt azok elvégzésére. Szélsőséges esetben az iskolába sem hajlandó eljárni, a képernyő fogságában ragad.
Ha már kialakult a függőség, és valamilyen más tevékenységet végez a “való világban”, akkor hamar megunja, és egy belső kényszertől, sóvárgástól hajtva újra a képernyő elé ül. Ha ez nem tud megvalósulni, akkor egyre nő benne a feszültség.
Miért alakul ki a digitális függőség?
A digitális függőség csak egy következmény. Az egyik oka a kialakulásának, hogy a gyerek valójában menekül a valóság, a feladatok, a kudarc, a szorongás, a szülők viselkedése elől.
Ha a külvilágban megkapná a figyelmet és az elismerést a felnőttektől, akkor mi szüksége lenne arra, hogy órákig a képernyő előtt ücsörögjön? Ha támogató, szerető felnőttek vennék körül akik elismerik őt, figyelnek rá, akkor nem akarna menekülni, és felcserélni a valóságot a digitális tér személytelen közegével.
További okai a függőség kialakulásának a való világtól való eltávolodáson kívül, hogy a gyereknek hajlama van a magasabb fokú impulzivitásra, azaz nehezebben késlelteti a jutalmat, ( a dopamin adagot), azonnali kielégülésre törekszik, valamint alacsony lehet a stressztűrő képessége.
Kitől indul a változás?
A szakemberek azt javasolják, hogy a szülők korlátozzák az eszközhasználatot. Ez jól hangzik, és nyilván ez a megoldás, de a kivitelezés nehézkes lehet.
Az ilyen eszközök használata egy szokásrendszert alakít ki. Gyakorlatilag át kell alakítani a mindennapokat, mert nem csak elvenni kell a gyerektől a telefont, tabletet, hanem valamit kezdeni is kell vele, hogy lefoglalja magát. Foglalkozni vele, játszani, kezelni a hisztit, amit a korlátozás vált ki benne.
Nehéz feladat, mert valljuk be, oly kényelmes, ha szülőként nyugodtan végezhetjük a feladatainkat, vagy egy fárasztó nap után nem kell feltétlenül sokat beszélgetni a gyerekkel. Ha elmegyünk nyilvános helyre vagy utazunk, várakozni kell, kényelmes a kezébe nyomni a telefont, és csend van, nem rendetlenkedik, nyugton van.
Ha szeretnénk, hogy gyermekünk leszokjon a digitális eszközök túlzott használatáról, akkor változnunk kell. Az első a példamutatás. Ha a gyermek azt látja, hogy anyu, apu telefont nyomkodja akkor, amikor vele is beszélgethetne, akkor hiába az eltiltás, a képernyőidő korlátozása.
Lehet, hogy szeretnék a gyermekünkhöz kapcsolódni, megvan bennünk a szándék, de mégis érzelmek gátolják a viselkedésünket. Ezek olyan szülői mintázatok, amelyeket gyermekkorunkban tanultunk meg a szüleinktől.
Olyan módon tudunk csak kapcsolódni a gyermekünkhöz, ahogyan hozzánk kapcsolódtak a szüleink, és ahogy saját magunkhoz, a bennünk élő gyermekhez kapcsolódunk. Ahogy a gyermek menekül az online, digitális világba, úgy menekülünk a gyermekünk elől, és saját magunk elől. A gyermek mindig egy tiszta tükör, amely tűpontosan mutatja, hogy hol a hiba a szülő érzelmi rendszerében.
Tehát nem elég elvenni a telefont, tabletet, korlátozni a képernyőidőt, arra van szükség, hogy a szülő változzon. Azokat a rossz érzéseket kell feldolgozni, amelyek a gyerek viselkedésével kapcsolatban megjelennek bennünk.
- Megvizsgálhatjuk magunkban azt, hogy mi az, ami zavar a gyerek viselkedésében? Mi a rossz abban, hogy sokat ül a gép előtt?
- Amikor nem az eszközzel foglalkozik, tudunk-e hozzá kapcsolódni, kíváncsiak vagyunk-e az ő kis világára, gondolataira, véleményére? Ha nem, akkor milyen érzés akadályoz?
- Ha mi magunk adunk telefont, tabletet a kezébe, akkor hol és mi okból tesszük? Mi történne akkor, ha nem adnánk oda?
- Gondolkodhatunk azon, hogy milyen játékkal tudnánk kitölteni a digitális szünet időszakát. Milyen érzés lenne együtt játszani a gyermekünkkel?
- Milyen érzés lenne, ha az elvonás miatt hisztizne, ellenségesen viselkedne?
Számtalan kérdés van, amit feltehetünk magunknak, és a válaszokban rejlő negatív érzelmeket fel tudjuk dolgozni, ki tudjuk oldani és elengedni. A hatása azonnal érezhető a gyermeken is, mert követni fogja a szülő változását, és szép lassan leszokik a digitális eszközök túlzott használatáról.
Győri Andrea
AnaLog Módszer konzultáns
