Békalesen

Bence – ötéves nagyfiú – kíváncsian álldogált az árok partján, és megigézve bámult egy békát, aki éppen arra készült, hogy vízbe csobbanjon. A kisfiút elvarázsolta az állatka, érdeklődve figyelte az eseményeket. Ekkor Szilvi, Bence anyukája jelent meg, és türelmetlen hangon utasította a fiát, hogy induljanak már, mert elkésnek az oviból, és akkor nem kap reggelit. Nem mellesleg neki is oda kell érnie a munkahelyére. A kicsi próbált még pár percet kicsikarni az anyjától, de az hajthatatlan volt. Lógó orral indult hát tovább. Sajnos nem kezdődött valami jól ez a nap!

Mi történt itt valójában?

Szeretek a dolgok mélyére merülni, és megnézni, hogy az események felszíne alatt milyen fontos információk találhatóak. Nézzük, hogy mi történt a fenti esetben. Bence, az ötéves nagyfiú, kíváncsian figyelt egy békát. Mondhatnánk azt is, hogy ez hétköznapi esemény, de a kisfiú fejlődése szempontjából rendkívül fontos. A világ megismerése számára életbevágó, hiszen akkor lesz szellemileg és testileg egészséges gyermek, aztán felnőtt, ha a belső érzéseit követve a kíváncsisága vezeti a cselekedeteit. Ez eddig rendben is van, de megjelent az édesanyja, aki a tapasztalatszerzésben komoly akadályt jelentett. Ragaszkodott ahhoz, hogy gyorsan induljanak el, és komoly érveket is állított mellé. A kisfiú engedelmesen követte anyját, de biztosan nem érezte jól magát. 

Mi az, ami sérül egy ilyen esetben?

Bence kíváncsisága kielégítetlen marad, ami a fejlődése szempontjából hátrányt jelent. Azt tanulja meg egy ilyen esetben, hogy nem fontos, amit szeretne. Nem tud kifutni egy tapasztalási szakasz, hiányérzet marad helyette. Ha rendszeresen előfordulnak vele hasonló helyzetek, akkor fokozatosan bezárul a kíváncsisága, és gátlásossá, félénkké válik. Nem tud majd úgy cselekedni, haladni az életben, hogy az számára jó érzés legyen. Olyan döntéseket hoz, amelyekkel újra és újra megtapasztalja azt, hogy a rossz érzéseket el kell fogadni, és nincs joga ahhoz, hogy arra menjen, amerre neki jó.

De pont az ellenkezője is előfordulhat. Akkor szeretne tapasztalatot szerezni, amikor a szülei nincsenek a közelben, és ez akár veszélyt is jelenthet a testi épsége szempontjából. 

Mit tehet a szülő?

Ahhoz, hogy egy ilyen eset ne forduljon elő még egyszer, az édesanyának mindenképpen változnia kell. Ha megvizsgálja magában, hogy mi a rossz abban, ha elkésnek az oviból, aztán még ő is a munkahelyéről, akkor számos okot találhatunk a viselkedésére. Mindegyiket a félelem irányítja, de a gyökérok más és más. 

Nézzünk néhány dolgot, amelyek zavarhatják ebben az esetben:

• Fél attól, hogy elkésnek az oviból. Biztosan nem az az igazi ok, hogy akkor Bence nem kap reggelit. Nem hiszem, hogy létezik az a zord szívű óvodai konyhás néni, aki éhen hagy egy kisgyereket! Itt valami más ok lehet. Lehet, hogy van egy emléke, amikor gyermekkorában az óvodába későn értek oda vele a szülei, és ezért az óvónők megszégyenítették. Ez az emlék életben tartja a félelmet, ami egy ilyen esetben bekapcsol. 

• Félti a fiát, nehogy rosszul bánjanak vele az óvónők. Ha nem is éheztetik, de mondjuk időnként megjegyzik, hogy gondot okozott nekik a késés. Ez is egy régi emlék miatt kapcsolhat be, amelyben hasonló élményeket élt meg. 

• Lehet, hogy olyan tapasztalatot szerzett gyermekkorában, hogy nem volt lehetősége a kíváncsiságát kielégíteni. Valamelyik szülő megzavarta, utasította hogy hagyja abba a játékot, és figyelmeztette a kötelességeire. Kialakult nála egy minta, hogy a játék nem fontos. 

• Elkésik a munkahelyéről. Itt is a megszégyenítéstől való félelem lehet az ok, vagy akár attól is tarthat, hogy kirúgják. Mi lesz akkor? Hiányozhat a bevétele a családi kasszából, nehezebben élnének egy ideig. Esetleg a férje is neheztelne emiatt rá, ami még nagyobb nyomást jelentene. 

Bizony érdemes ilyen mélyen kutakodni, hiszen cselekedeteinket, kommunikációnkat az érzelmeink irányítják, amelyek mindig egy történetet hoznak felszínre bennünk. Ezekben a történetekben járva-kelve, fel tudjuk deríteni problémáink valódi okát. Az érzelmek feldolgozásával pedig meg tudjuk változtatni a történeteket, melyeket önmagunkról mesélünk. A problémáink ezáltal megoldódnak. Mert ami bent van, az van kint is!

A fenti esetben az édesanya belső munkája után olyan megoldásokat fog találni, amelyek mindkettőjüknek jó lesz. Például el tudnak korábban indulni az oviba, és lesz ideje Bencének nézelődni, játszani még kicsit az anyukája társaságában. 

Ha problémáid vannak és úgy érzed, hogy eleged van belőlük, akkor várom szeretettel a jelentkezésedet! 🙂

Győri Andrea 

AnaLog Módszer konzultáns