Énhatárok kontra „egyek vagyunk”
Spirituális érzületű, gondolkodású embereknél gyakori az a kijelentés, hogy minden egy, egyek vagyunk mindenkivel és mindennel. Ez így rendben is van, olyanoknál, akik már eléggé átdolgozták magukat, ráláttak egós működési struktúráikra, és lebontották azt.
Viszont annak, aki még az önismereti munka elején jár, ez a kijelentés számos csapdát rejthet. Aki nem tanulta még meg az énhatárainak a kijelölését és megtartását, akkor az a személy könnyen sérülhet, hogyha az egyek vagyunk mantrát mondogatja, miközben valaki durván megsérti az énhatárait. De nem is kell, hogy durva legyen, mert sokszor az „áldozat” maga sem veszi észre, hogy átlépték a határait. Mégpedig azért nem, mert gyerekkora óta úgy van szocializálva, hogy bárki átgázolhat rajta.
Nem lehetsz haragos!
A harag társadalmilag nem elfogadott viselkedési forma, pedig arra hivatott, hogy egy segítsen megvédeni az énhatárainkat, ha már másképp nem megy. Nem arra gondolok, hogy haragunkat erőszakos, netán tettleges formában nyilvánítsuk ki. Sokunknak még az is időnként nehezen megy, hogy egyáltalán felismerje, hogy haragszik. Fontos, hogy teret adjunk magunkban ennek az érzelemnek. Ha megjelenik, figyeljük meg, ha van elég rálátásunk a folyamatra. Hamarosan el fog tűnni, és egy értékes tapasztalattal leszünk gazdagabbak.
Határhúzás
Fel tudjuk ismerni ezután, hogy mit kell tennünk, és hol kell meghúznunk a határainkat. Ha szeretnénk vele foglalkozni, akkor elemezhetjük a szituációt.
Mi az, ami zavar az adott helyzetben?
Mit tennénk másképp, ha újra játszhatnánk a jelenetet?
Mi volt az, ami akadályozott bennünket abban, hogy másképp cselekedjünk, hogy megvédjük a határainkat?
A harag alatt még van pár érzelem, amely feldolgozásra vár, hogy ne forduljon elő többet egy olyan jellegű konfliktus, amit csak a harag érzésével lehet átmenetileg megoldani.
Csak azt engedek be és akkor, amikor én szeretném
Főhősünk, Emi, házasságban él, két gyermeke van. Édesanyja szívesen segítene neki, de Emi szeretné a dolgait önállónak intézni, inkább a férje segítségével. Ezt többször is elmondta anyjának, de az nem igazán hallgat rá. A legváratlanabb pillanatokban megjelenik, hogy felajánlja a segítségét. Emi egy ideig szótlanul tűrte a segítségnyújtás ilyen erőszakos jellegét, de aztán eljött az a pillanat, amikor az a bizonyos csepp belecseppent a pohárba. Hatalmas dühöt érzett, és egy egész délelőtt kellett hozzá, hogy lecsillapodjon. Kiabált, őrjöngött, de szerencsére ennek rajta kívül más nem volt a tanúja. Ezután megjelent benne egy rossz érzés, hogy milyen hálátlan, az anyja csak segíteni akar neki, ő meg itt dühöngve őrjöng. Tehát itt egy pillanat alatt darabokra hullott szét a haragjával felépített énhatára.
Hogy stabil, állandó énhatárokat tudjon felépíteni, fel kell oldania azokat az érzelmeket, amelyek akadályozzák abban, hogy úgy tudjon kommunikálni, hogy az hatással legyen a környezetében élőkre, ebben az esetben az édesanyjára. Ha feldolgozza a haragja alatt lévő bűntudatot és szégyent, elérheti azt, hogy csak akkor enged be valakit az életébe, amikor ő szeretné.
AnaLog Módszer
konzultáns
