Megőrjít ez a gyerek!

Vannak gyerekek, akik szinte mindig valamilyen csínytevésen törik a fejüket, és meg is valósítják azt, mint Bendegúz, az Indul a bakterház című filmben.
Nem tanácsos őket magukra hagyni, mert rögtön kitalálnak valami eget-földet rengető rosszaságot.
Általában a felnőttek a gyereket hibáztatják azért, mert rosszul viselkedett. Különböző büntetésekkel próbálják jó útra terelni, a nullához közelítő sikerrel.

De mielőtt végleg pálcát törnénk a Bendegúzok felett, nézzük meg, hogy mi az oka annak, ha egy gyerek így viselkedik, és mit tehetünk, hogy ez megszűnjön.


Vegyünk egy kisfiút, nevezzük Tominak.
Tomika megszületik, cuki-édes kisbaba, a szülők lelkesek, imádják a kisfiút. Foglalkoznak vele, hozzák-viszik, nagyon aktívak.


Aztán az idő múlásával alábbhagy ez a lendület. Tomika sokat van egyedül, mert apukája egyre többet dolgozik, anyukájára így otthon több feladat hárul. A kisfiúnak hiányzik a szülei gondoskodó figyelme. Próbálkozik, hogy magára vonja az érdeklődésüket, de igyekezete hasztalannak bizonyul. A szülők legtöbbször valamilyen indokkal elküldik, hogy játsszon egyedül.


A kicsi növekszik, már 3-4 éves.
Éppen azt játssza, hogy egy szuper piros Ferrarinak a vezetője, aki ezerrel száguld a kacskaringós úton. Egy kanyar következik, amit Tomika és a piros Ferrari nem tud bevenni. Így aztán a bátor pilóta szuper járgányával együtt bezuhan… anya virágai közé!
A kisfiú megüti magát, óriási bömbölést rendez. Arra számít, hogy anyja majd megvigasztalja, de legnagyobb meglepetésére az olyan patáliát csap, hogy zeng tőle a ház. Tomika megszeppen, és kis fejében fura gondolat fogalmazódik meg: Ha anya ennyire foglalkozik velem, amikor rosszat teszek, akkor ha azt akarom, hogy figyeljen rám, akkor rosszat kell tennem…


Itt elindul az a lavina, ami aztán csínytevések sorozatát indítja el a kisfiú életében. A szülők nem értik, hogy mi történt a gyermekükkel. A megoldási stratégia a büntetés, ami nem szab határt a rosszalkodásnak. Magyarul nem ér semmit. Mire Tomika suliba megy, a környéken mindenki tudja, hogy milyen rossz gyerek. Az iskolában pedig egyre erősödik ez a státusz, ő lesz az iskola „réme”. Elérte, amit akart: mindenki rá figyel…


Láthatjuk ebből a történetből, hogy nem a gyerek a hibás a viselkedése kialakulása miatt. A szülők feladata az, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű figyelmet kapjon. És nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég, ha apuka minden este bemegy a kicsi szobájába, és csak figyel. A gyerek úgyis hamar ki fogja találni, hogy mit kezdjen apával. Lehet, hogy kicsit labdázni akar, vagy picit birkózni, vagy egy mesét meghallgatni…


Nem nagy időráfordítás, de az eredmény, amit elérhetünk vele, az óriási! Egy boldog, kiegyensúlyozott kisgyerek. Hát kell ennél több egy szülő életében? 😊

Előfordul viszont, hogy a szülő, bármennyire szeretné, nem tud a gyerekre figyelni, nincs türelme hozzá. Ennek okairól és feloldásának lehetőségéről egy későbbi bejegyzésben írok.

Győri Andrea