Stresszes helyzetek megoldása gyerekeknél

A legtöbb gyereknél előfordult már, hogy kezelhetetlenné válik számára félelmet kiváltó helyzetben, például orvosi vizsgálaton, vagy egy váratlan, új körülmény miatt kezd el sírni. Ezt a szülők a vérmérsékletüknek megfelelően kezelik, és a kisgyerek előbb-utóbb megnyugszik. Itt az a baj, hogy a gyereknek át kell mennie olyan eseményeken, amelyek félelmet keltenek benne, és megelőzhetőek lehettek volna.

Hogyan lehet elkerülni azt, hogy egy gyerek félelmet érezzen, és ellenállást tanúsítson egy-egy szituációban?

Természetesen nem lehet nullára redukálni az ilyen helyzetek okozta stresszt, de jelentősen csökkenteni lehet az előfordulásukat és az intenzitásukat.

A megoldás az, hogy a szülő változtat a viselkedésén, mégpedig úgy, hogy információt ad a megfelelő pillanatban. Ha már ő maga is tudja, hogy mi fog következni, például egy orvosi vizsgálat esetén, akkor elmagyarázhatja gyermekének, hogy mi fog történni, mire számíthat, természetesen az életkorának megfelelően. Így a gyermek azt érzi, hogy nem hagyják ki az eseményekből, főleg egy olyan helyzetben, amikor ő van a középpontban.

Ez egy olyan helyzetben is működik, ha nem a gyermek a főszereplő, hanem elkerülhetetlenül tanúja lesz egy olyan jelenetnek, ami szorongással, félelemmel töltheti el. Például, amikor a testvére megsérül játék közben, és esetleg a szülők viselkedése nagyon megváltozik, látja rajtuk a félelmet, ijedtséget. Ilyen helyzetben a teljes figyelem arra a gyermekre irányul, akivel éppen valami történt, és aki ezt figyeli, a testvére, háttérbe szorulva, szorongva nézi, hogy mi történik.

Ilyenkor, ha megtehetik a szülők, mert mindketten jelen vannak, és a helyzet megengedi, akkor érdemes arra a gyerekre is figyelni, aki csak tanúja az eseményeknek. Pár kedves, megnyugtató, magyarázó szó elég ahhoz, hogy a gyerkőcben csökkenjen a bizonytalanságérzet és a félelem. Ennek hatására megjelenhet bennne az érzés, hogy részese az eseményeknek, nem csak passzív elszenvedője.

Ha a szülő határozottan és magabiztosan viselkedik, információt ad – annyit, amennyi feltétlenül szükséges, – akkor ezzel megnyugtatja a gyermeket, és segít neki abban, hogy biztonságban érezhesse magát egy nehéz szituációban. Sokszor a gyerekben az okozza a rémületet, hogy nem érti, mi történik, miért változott meg annyira a szülei viselkedése. Ebből tévesen arra következtet, hogy olyan nagy baj van, amit a szülő sem képes megoldani.

Akadályok a kommunikációban

Viselkedésünket az érzelmeink irányítják. Ezért előfordulhat, hogy a szülő nem képes arra, hogy egy ilyen helyzetben megfelelően kommunikáljon a gyerekkel. Az életünk első szakaszában kialakult viselkedésmintázatok irányítják a kommunikációnkat és a cselekedeteinket felnőtt korunkban is. Ezt a mintát a szüleinktől vettük át, tőlük tanultuk meg, hogyan viselkedjünk bizonyos helyzetekben. Ha gyermekkorban azt éltük meg, hogy a szüleink nem informáltak minket számunkra stresszt okozó helyzetekben, nem álltak mellettünk biztonságos támaszt nyújtva, akkor kicsi az esélye, hogy a gyermekünkkel ezt meg tudjuk tenni. A minta, amit a szülők nyújtottak, keretek közé szorítja a kommunikációnkat és a cselekedeteinket.

A megoldás az, hogy megváltoztatjuk azokat az érzelmeket, amelyek a viselkedésünket irányítják, és így már képesek leszünk arra, hogy megfelelően reagáljunk egy-egy helyzetben. Az érzelmi oldások megváltoztatják a viselkedésmintázatunkat úgy, hogy aztán a hétköznapokban számunkra jó érzést okozó helyzeteket élhessünk át. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy gyermekünkkel úgy tudunk majd kommunikálni, hogy ő biztonságban érezhesse magát velünk. Így a félelem okozta sírás és hiszti messze elkerüli a házunk táját.

Győri Andrea

AnaLog Módszer

konzultáns