Láthatóvá válni
Világunkban természetes és elfogadott a másik ember kritizálása.
Hogyan kellene viselkednie, kinéznie vagy az életét élnie. Aki ezt a kritikát sokszor megtapasztalta az életében, az egyre inkább elbizonytalanodik önmagában. Először próbál megfelelni, alkalmazkodni, de ez egy idő után már elég nagy belső feszültséget tud generálni.
Bea is így járt. Egyik kolléganőjétől kellett nap mint nap elszenvednie a folyamatos kritikát. És mivel a hölgy eléggé határozott, Bea egyre bizonytalanabbá vált, és úgy gondolta, hogy biztosan benne van a hiba.
Az zavarta, hogy nem kíváncsiak rá, és ez azt az érzést keltette benne, hogy olyan, mintha láthatatlan lenne.
Az AnaLog oldások során belső képekkel dolgozunk, amelyekben megkeressük a viselkedést gátló érzelmeket. A történetekben lezajló események, konfliktusok mutatják meg azt, hogy hol a hiba, és melyik ponton lehet az érzelmet változtatni, hogy Bea élete is változhasson, és az önbizalma is erősödjön. Ennek hatására változik a viselkedése is, mert azt az érzelmei határozzák meg.
Bea esetében kitalált történettel dolgoztunk, melynek főszereplője egy három éves kislány volt. Elveszítette az édesanyját, és senki nem volt, aki megvigasztalja, magához ölelje. Apja, akinek ez a feladata lett volna, sötét, szomorú figuraként jelent meg a történetben. Így a kislány úgy érezte, mintha láthatatlan lenne.
Korábban ott jelent meg benne a rossz érzés szorongás formájában, amikor is reggel felkelve azt látta, hogy édesapja és a cselédek szokatlanul viselkednek. Ebből ő arra következtetett, hogy valami rossz történt, pedig senki nem mondott neki semmit. Valahol meg kellett tanulnia, hogy ha ez történik, amit most lát, az rosszat jelent.
Ezzel a szorongás érzéssel alkotta meg a következő képet, amely egy másik életbe vitte. Itt is kislány volt, kicsit nagyobbacska, hat év körüli. Arra ébredt éjszaka, hogy tűz veszi körül. A tűz túloldalán látta édesanyját és testvérét. Anyja biztatta, hogy menjen oda hozzájuk, de nem tudott átkelni a tűzön. Mi hát a megoldás?
A tudata úgy javította a képet, hogy megjelenik az édesapja, aki betöri az ablakot, és megmenti őt.
Bea az előző történetet megvizsgálta az új érzelemmel. A javított képben, amikor reggel felkelt, ott volt az édesanyja. Hamarosan megérkezett apja is, aki felemelte a kislányt, és feldobta a levegőbe. Ez nagyon jó érzés volt Beának.
Az oldás hatására nő a befogadás a környezetében arra, aki ő valójában. Ez azt jelenti, hogy nem fogják kritizálni a viselkedése miatt. El tud majd távolodni az erőszakos kolléganőtől, és tud kapcsolódni olyan emberekkel, akikkel jól érzi magát.
