Kicsiny spirituális önbecsapásaink
Mit jelent spirituálisan gondolkodni?
Hiszünk benne, érzékeljük, hogy a világ megnyilvánult, látható része mögött létezik egy láthatatlan dimenzió. A világot egy erő, egységes rendező elv hatja át, és tartja egyensúlyban. Hiszünk abban, hogy tetteinknek súlya és következménye van. Nem csak ez az életünk van, korábban, másik testben, szerepben már játszottunk az élet színpadán.
A csapda akkor alakul ki, amikor kellemetlen helyzetekben, problémák megoldásakor, kizárólag azzal foglalkozunk, hogy csak az előző élet eseményeire, szereplőire, az ott általunk elkövetett hibákra helyezzük a hangsúlyt. Ez által figyelmen kívül hagyjuk ezen életünk szereplőivel való kapcsolatainkat.
Laura nem él már jó házasságban a férjével. Kapcsolatukat úgy éli meg, mintha testvérek lennének. Elválni nem szeretne, mert az macerás. Megjelent egy férfi az életében, aki szexuális izgalmat visz szürke hétköznapjaiba. Laura meglátogatott egy karmaasztrológust, aki kiderítette, hogy ha kapcsolatot létesít a férfival, akkor tulajdonképpen a férje felé egy karmikus tartozást egyenlít ki. És még el sem kell válnia. Ó, ez ugye milyen szép?!
Sokkal egyszerűbb egy ilyen magyarázat, aztán csak bele kell ugrani a cselekvésbe…
A nehezebb, kényelmetlenebb út az lenne, ha Laura elkezdene befelé kutakodni, ebben az életében megkeresni az okokat. Milyen családi minták juttatták ide? Hogyan tudná ezeket feloldani, hogy valóban jó kapcsolata lehessen a férjével, vagy pedig el tudja őt úgy engedni, hogy senki nem sérül közben?
Zitát két felnőtt gyermeke támogatja, irányítják az életét, segítik anyagilag. Neki ez nem jó, kínos az egész, szeretne saját, önálló életet. De nem meri ezt elmondani a gyermekeinek, mert mindketten határozott személyiségek, Zita fél, hogy lehurrognák az első pillanatban. Hogy könnyebben viselje a helyzetet, a következő magyarázatot adja magának: ő most voltaképpen a karmáját tölti a gyermekeivel szemben. Kérdezem én: és meddig fog ez tartani? Honnan tudja, hogy már letöltötte?
Ha beleállna saját életébe, feloldaná azokat a mintázatokat, amelyek a viselkedését irányítják, előbb-utóbb le tudna szakadni gyermekei gondoskodásáról. Könnyen lehet, hogy ők is tehernek érzik, hogy anyjukkal foglalkozni kell, hiszen már nekik is van családjuk. De amíg Zita a gyámoltalan, segítségre szoruló anya álarcát hordja, addig ők is kötelességüknek érzik, hogy segítsenek.
Anikót többször is átverték már életében, de ami elég kézzelfogható volt és fájdalmasnak bizonyult, az az anyagi veszteség. Kiadott egy lakást, és a lakók egyszer csak ripsz-ropsz távoztak. Az utolsó havi bérleti díj, és egy jelentős közüzemi számla kifizetetlen maradt. Hiába próbálta őket utolérni, nem vették fel a telefont.
Anikó viselkedési stratégiája az, hogy nehéz helyzetekben is úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem érintik meg jelentősen érzelmileg a problémák. Tehát ahelyett, hogy dühöngött volna első körben, kitalált egy szerinte frappáns magyarázatot arra, hogy ez miért is történt vele.
Ez egy karmikus tartozás, valami olyasmit tett előző életében, ami miatt most bűnhődnie kell. Ez megnyugtatta, és így már nem is gondolt rá, hogy ránézzen ezen élete kényes kérdéseire, a hiszékenység és a pénzhez való kapcsolata vonatkozásában.
Nem az a lényeg, hogy vannak-e előző életek, karmikus tartozások, hanem az, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami ebben az életünkben történik, fájó, kellemetlen, kényelmetlen. Feloldásukkal hatalmas terhektől szabadulhatunk meg, életünket kiteljesedve, boldogan élhetjük.
Talán megéri…
AnaLog módszer
konzultáns
