Karácsony a rokonokkal

Nóra ült a kanapén, fejét szétfeszítette a kínzó fájdalom. Lassan vége lesz egy nehéz évnek. A munkahelyén egészen eddig keményen dolgozott, de most végre vége van annak a nehéz projektnek, amit év elején bízott rá a főnöke. Ez óriási megkönnyebbülés, hiszen szusszanhat egyet, mielőtt egy másikba belevág. Nem lett volna jó átvinni ezt a munkát a következő évre.

De nem nyugodhat meg teljesen, mert egy újabb nehézséggel kell szembenéznie. Ez pedig a karácsony! Azt gondolhatnánk, hogy a nehézség és a karácsony nem igazán összeegyeztethető fogalmak. Nóra számára nagyon is egybecsengőek ezek a szavak, és rendkívül frusztráló ez az időszak. 24-én délben, mint minden évben, elindulnak vidékre, a férje szüleihez. Beszuszakolják az autóba a két gyereket, a kutyát, az ajándékokat, két napra ruhákat és leutaznak vidékre az anyósához és apósához.

Így megy ez már évek óta, mióta Ádámmal összeházasodtak. Eddig még tudta tolerálni valahogy ezeket a karácsonyokat, de Nóra most úgy érezte, hogy kezd betelni a pohár. Egyre inkább tudatosult benne, hogy ezt az egészet a háta közepére nem kívánja. Nem érdekli az anyósa véget nem érő elbeszélése, amikor elmeséli, hogy mit történt vele, és nyugdíjas barátnőivel. Apósa eközben meg csak ül a sarokban és merengve hallgatja a feleségét. Nem igazán érdekli őket, hogy velük mi van. Nem kérdeznek, csak kijelentenek. Ez minden évben így zajlik, még a menü is ugyanaz. A süteményeket sem kívánja, amelyeket a mama készít számukra. Számtalanszor elrontotta már, és persze udvariasságból mindig evett belőle. Most is érzi a piskóta kesernyés, égett ízét a szájában. Tudja, hogy jót akar ezzel az egész felhajtással, csak éppen nem érdekli, hogy ez nekik is megfelel-e!

Arról szó sem lehet, hogy ne menjenek el. Ádámnak szent ez az ünnep, mindig örömmel indul útnak. Ha megkérné, hogy maradjanak inkább itthon, biztosan nemet mondana. Inkább nem szól semmit. Viszont úgy érezte, hogy már annyira elege van ebből az egészből, hogy elég egy apró kis probléma és kirobban belőle a harag. És abból nagy baj lesz! Ilyen a természete. Hagyja, hogy a dolgok csak folyjanak körülötte, és inkább alkalmazkodik, majdnem a végsőkig. Aztán egy pillanat alatt robban, és maga sem érti, hogy mi történt vele, és miért annyira dühös. Hát nem csak azért az apró pillanatért; az csak olyan, mint a szikra, ami belobbantja a tüzet! Vagyis inkább berobbantja a felhalmozott, magában cipelt, megfelelésből elviselt múltbeli történések gázpalackba zárt szellemét!

De mi akkor a megoldás? Van egyáltalán segítség egy ilyen helyzetben?

Az AnaLog módszer arra lett kidolgozva, hogy az ilyen jellegű problémát is meg lehessen vele oldani. Belső képekben keressük meg azokat az érzelmeket, amelyek felelősek a problémáink kialakulásáért és megváltoztatjuk azokat. Ennek hatására változik a viselkedés, elsősorban a kommunikáció, és a probléma eltűnik az életünkből.

Nóra nyitott a változásra és az AnaLog módszert választotta, hogy megoldja ezt a nehéz helyzetet. Az oldás során tudata egy gyermekkori emléket hozott a felszínre.

Karácsonykor nagy családi összejövetel volt náluk. A hatalmas fenyőfán az izzók szikrázva szórták fényüket. A felnőtteknek és a gyerekeknek külön asztalnál terítettek meg. Ennek ellenére Nóra édesapja ragaszkodott hozzá, hogy kislánya mellette üljön a felnőttek asztalánál. Meg akarta mutatni a rokonoknak, hogy a kicsi milyen ügyes és okos, milyen szépen eszik és édesen csacsog. Ezt alapjában véve dicsérendő dolognak érezhetnénk. A probléma ezzel csak az volt, hogy Nóra inkább a gyerekekkel szeretett volna ebédelni. Ezt mondta az édesapjának, aki visszautasította a kérését. Hiába hangoztatta, hogy ő itt unatkozik, és szeretne a gyerekek közé ülni; apja hajthatatlan maradt. Csak a saját érdekeit tartotta szem előtt, nem törődött azzal, hogy a kislány mit szeretne, mi lenne neki ideális.

De ezen a ponton javíthatóvá vált a történet, amely úgy változott, hogy az édesapja teljesítette a kérését, és odaülhetett a többi gyerekhez. Nóra nagyon boldog volt! Végre megélhette azt, hogy az történik, amit ő szeretne!

Az oldás hatására Nóra a jelenlegi életében már tudott bízni abban, hogy ha kér valamit, azt meg is kapja; az lesz, amit ő szeretne. Így már úgy érezte, hogy érdemes szólni, nem kell tovább alkalmazkodni, és elviselni olyan dolgokat, amelyek terhére vannak. Beszélt a férjével; elmondta neki, hogy nem akar két napon keresztül a szülőkkel ünnepelni. Helyette inkább négyesben töltené a karácsonyt; vele és a gyerekekkel. Ádám kicsit meglepődött ezen, és azt mondta, hogy eddig azt gondolta, hogy szereti ezeket az eseményeket. Arcán széles mosollyal átölelte feleségét, és kijelentette, hogy részéről semmi akadálya, hogy változtassanak ezen a szokáson. Akkor innentől fogva itthon maradnak az ünnepekre. Őszinte volt, és elmondta, hogy már ő maga is unja kicsit ezt a hercehurcát. Nem lesz könnyű elfogadtatni a szüleivel, de ez nem gond.

Nóra megkönnyebbült, hogy ez a probléma ilyen könnyen és gyorsan megoldódott. Boldogan készült a karácsonyra, sütött, főzött, először örült úgy igazán az ünnepeknek. Úgy érezte, hogy ilyen meghitt pillanat, minthogy a karácsony reggel mézeskalács illatú puha melegében négyesben lehet kis családjával, kevés volt eddig az életében!

Győri Andrea