Határhúzás egyenlő öngondoskodás

Mindig azt gondoltam, ha meghúzom a határaimat akkor rideg leszek és elutasító. De mivel száz százalékon működött bennem a megfeleléskényszer, kedves akartam lenni és elfogadó. Ez egy idő után rendkívül fárasztó lett, és hála az érzelmi oldásoknak, ma már többé kevésbé működik a határhúzás. Ennek az lett a következménye, hogy sokkal nyugodtabb és békésebb lettem, végre gondoskodom arról, hogy jól érzéssel megadjam magamnak mindazt, amire szükségem van.

Nézzünk néhány helyzetet, amelyek arról árulkodnak, hogy nem húztad meg a határaidat, tehát nem gondoskodsz a saját jóllétedről.

Egy családtagod, barátod kér tőled valamit, és te gondolkodás nélkül ugrasz, megteszed, amit a másik kért tőled. Pedig mást terveztél, de megnyugtatod magadat, hogy tulajdonképpen a te dolgod ráér, máskor is tudsz időt szakítani rá. Ez nyilvánvaló megdumálása magadnak, mert akár a másik ember dolgát is tolhatnád egy későbbi időpontra.

Aztán van az az eset, amikor beszélgetsz valakivel, rosszabb esetben ő beszél, és rád zúdítja élete minden negatív aspektusát. Lehet, hogy észreveszed, de lehet, hogy nem, egy idő után már kényelmetlenné válik számodra a helyzet, de nem köszönsz el tőle, megvárod, amíg kibeszéli magát. Ilyenkor a magadat megnyugtató mantra a következő: „Szegény ember, had ventillálja ki magából a problémáit, legalább kicsit megnyugszik!” Igen ám, de a te idegrendszerednek, gyomrodnak kell feldolgoznia mindazt, amit a másik rád zúdít! 

A következő példa: folyton olyan emberekkel találkozol, akik meg akarják neked mondani, hogy mit kellene tenned, mi a jó neked. Ne ezt tedd, hanem azt, mert az sokkal jobb! Nem tudsz velük bánni, mert vagy akkora erővel tolják rád az akaratukat, hogy egyből beadod a derekadat, vagy ha félénk hangon közlöd ugyan, hogy te mit szeretnél, a másiknál ez süket fülekre talál, és tovább tolja rád az akaratát.

Tehát tisztán látszik, hogy csak úgy tudsz önmagadról, a jóllétedről gondoskodni, hogyha meghúzod a határaidat, nemet mondasz mindarra, ami számodra nem jó, kellemetlen, kínos. Távolodsz azoktól az emberektől és szituációktól, akik és amelyek leterhelnek.

Ezt jó érzéssel úgy tudod megtenni, hogyha feloldod azokat az érzelmeket, amelyek gátolnak abban, hogy távolodni tudj, hogy hatékonyan kiállj magadért. Ezek az érzések azért vannak ott, mert gyermekkorodban olyan élmények értek, amelyek hatására kialakult nálad a megfelelni vágyás, ami egyenlő azzal, hogy bárki átlépheti a határaidat. Nem mersz távolodni, mert félsz az elutasítástól, mert az egyenlő számodra azzal, hogy valami nincs rendben veled.

Mondok egy példát, egy történetet, amelyben látszik, hogyan alakul ki az az érzés, ami gátol abban, hogy nemet mondj, tehát meghúzd a határaidat.

Kicsi gyermek vagy, önfeledten játszol az udvaron, a kedvenc pöttyös labdáddal. Anya kint tevékenykedik a kertben, és egyszer csak odaszól, hogy menj és segíts neki. Te őszintén, nyíltan válaszolsz, mégpedig, hogy most te bizony inkább labdázni szeretnél. Itt nyíltan megmutatod, hogy mi a jó neked. Anya ezt nem hagyja annyiban, nem fogadja el, amit mondasz, hanem leszid, hogy milyen hálátlan gyerek vagy, aki arra sem képes, hogy az anyukájának segítsen!

Ez a durva elutasítás, amit kicsi gyerekként el kell szenvedned az édesanyádtól, arra programoz téged, hogy később senkinek sem mondasz nemet. Mégpedig azért, mert nem akarod ismét érezni azt az elutasítást, amit ott és akkor éreztél, amikor anya azt mondta, hogy hálátlan vagy, tehát nem fogadta el azt, aki te vagy.

Az AnaLog módszerrel ezeket az emlékeket keressük meg, és oldjuk ki a benne lévő negatív érzelmet. Ezután megjelenik a pozitív érzelem, amelynek az lesz a hatása, hogy képes leszel nemet mondani, meghúzni a határaidat. Ha pedig valaki mindezért elutasít, akkor az már nem lesz rossz érzés számodra, jó érzéssel tudod őt elengedni.

Győri Andrea