Gyermek-szülő kapcsolat -

Gyermeket nevelni nem könnyű. Ezt mindenki elmondhatja, aki próbálta már. Ha problémánk van a gyerekkel, akkor rendelkezésünkre áll rengeteg könyv, kérhetünk segítséget szakembertől, a szüleinktől, más szülőktől, akik hasonló szorult helyzetben vannak. Ha megfogadjuk a tanácsokat, akkor vagy megoldódik a problémánk, vagy nem. De inkább nem, vagy ha igen, akkor később újra felüti fejét a baj.

Ha biztosra akarunk menni, és valóban meg akarjuk oldani a problémákat, konfliktusokat a gyerekkel, akkor egy mélyebb szinten kell a megoldást keresnünk. Mégpedig a saját érzelmeink között. Nem, nem a gyereket kell „megszerelnünk”, változásra bírnunk, hanem saját magunkat.

A gyermek azért érkezik az életünkbe, hogy megmutassa nekünk, hogy mikor jött el az idő számunkra a változásra. Bármilyen problémánk van a gyerekkel, lehetőséget kapunk arra, hogy az ott megjelent érzelmet feldolgozzuk.

Mit jelent az érzelmek feldolgozása?

A problémáinkat a viselkedésünk okozza, amelyet egy érzelem vezérel. Ez a viselkedésminta gyermekkorban alakult ki, és van mögötte egy érzelem, amely „életben tartja”. Ha megkeressük és átalakítjuk, kioldjuk ezt az érzelmet, akkor megváltozunk. Felszabadul a cselekvési képességünk, és megváltozik a kommunikációnk. A körülöttünk lévő emberek, a gyermekünk, a párunk, az emberek, másképpen fognak reagálni a megváltozott viselkedésünkre. Vagy eltűnik a problémánk, megoldódik a konfliktusunk, vagy tudunk úgy cselekedni, hogy az számunkra megnyugvást, jó érzést okozzon.

Például az a problémád, hogy a gyerek rendetlenséget tart a szobájában, gyakorlatilag sosem pakol el maga körül. Ha néha bejutsz takarítani, akkor érdekes leleteket találsz az ágya alatt, vagy a szekrényében. Valaha talán egy szendvics volt, amire ráleltél, és az étkészletből már hetek óta hiányzó kistányér. Hiába kéred a gyermekedet, hogy pakoljon el, szavaid süket fülekre találnak.

Elkezded feldolgozni az érzelmeidet, és rátalálsz egy régi emlékre. Azt hitted, hogy már feledésbe merült. De most itt van, és fájóan emlékeztet arra az érzésre, amit a gyereked szobája láttán beléd nyilall. Mikor gyerek voltál, anyukád minden vasárnap délelőtt kitakaríttatta veled a szobádat. Te és a tesód csak akkor mehettetek le a többiekhez játszani, amikor már rend és tisztaság volt. Így aztán a közös játék nagy részéről lemaradtál.

Ezt az emléket idézte fel benned a gyermeked rendetlen szobája. Ha kijavítod a múltbeli jelenetet úgy, hogy az édesanyád nem támaszt ilyen követelményeket eléd, és mehetsz játszani, akkor megváltozol, és másképpen fogsz a gyermekeddel kommunikálni, ő is másképpen reagál rá, mint eddig. Ezután vagy rendet rak a szobájában, vagy nem fog zavarni a rendetlenség.

Milyen típusú problémákra tud megoldást nyújtani az érzelmek feldolgozása?

Álljon itt pár példa, a teljesség igénye nélkül:

Szeretnétek a pároddal gyermeket, de nem érkezik a baba.
Még nem született meg a gyermeked, de máris szorongás és félelem van benned.
Nem eszik és alszik „rendesen” a kisbabád.
Megszületett a babád, és egy idő után túlterheltnek érzed magad.
A gyermeked nehezen szokja meg az óvodát, iskolát.
Nem tudod kezelni a hisztijeit.
Elégedetlen vagy az iskolai teljesítményével.
A kamasz gyereked szemtelen, nem tudsz vele beszélgetni, nehezen viseled a „tüskés sündisznó” korszakát.
A gyermeked nem tudja, hogy mi érdekli, és aggódsz a jövője miatt.
A felnőtt gyermeked szeretne már önálló életet élni, el akar költözni, de benned még félelem van, hogy útjára engedd.
A felnőtt gyermeked nehezen akar elköltözni otthonról, önállótlan, és már terhesnek érzed a helyzetet.