Ghosting, avagy a köddé válás „művészete”
Ha átélted már azt, hogy úgy szakadt meg a kapcsolatod egy másik emberrel, hogy se szó, se beszéd, eltűnt, köddé vált, akkor biztosan nagyon rosszul érezted magadat utána. Értetlen voltál, netán dühöngtél, próbáltad utolérni személyesen vagy telefonon, de képtelenség volt a nyomára bukkanni.
Kerested az okokat, végigpörgetted az eseményeket a fejedben, de nem találtál valódi magyarázatot az eltűnésére. Ha felidézted a viselkedését, a gesztusait, azt, amit mondott, nem találtál olyan momentumot, ami oka lehetett volna a későbbi eltűnésének.
De az is lehet, hogy mégis voltak benned rossz érzések, felfigyeltél a viselkedése megváltozására, egy-egy furcsa mondatára, de akkor elhessegetted magadtól a negatív gondolatokat.
És aztán egyszer csak nem jelentkezett többé, köddé vált. Egy ilyen helyzet nem csak párkapcsolatban fordulhat elő; lehet ez egy baráti vagy egy üzleti kapcsolódás is.
Milyen kapcsolati dinamika hiánya vezet ahhoz, hogy a másik ember szó nélkül elhagyjon?
Egy élő, áramló kapcsolathoz az kell, hogy legyen információáramlás. Enélkül nincs értelme a kapcsolódásnak.
Tegyük fel, hogy a párodnak valami nem tetszik veled kapcsolatban. Szól emiatt, te befogadod ezt az információt, és ha kell, akkor még megkérdezed, hogy egészen pontosan mire gondolt.
Ehhez kell a kíváncsiság, hogy teljes egészében megértsd azt, hogy mi a baja veled a másiknak. Az információk alapján aztán tudsz változni, ha szükséges. Ha pedig nem kell változnod, mert neked jó így, akkor esélyt adsz a másiknak arra, hogy ő változzon, fogadjon el téged olyannak, amilyen vagy.
Mi az, amit tehetsz egy ilyen váratlan köddé válás után, ha nem akarsz ismét egy hasonló élményt átélni?
Nyilvánvaló, hogy vele már semmit nem tehetsz, mert elérhetetlenné vált. Ha dühöngsz és elátkozod, akkor attól sem lesz jobb senkinek.
Akkor inkább forduljunk a jelen és a jövő felé. Fel kell térképezni magadban, meg kell figyelned, hogy mi az, ami zavar abban, hogy eltűnt. Nem, nem az, hogy ő egy hazug ember, aki csak színleli, hogy jól érzi magát veled, aztán meg hirtelen eltűnik.
Magadat figyeld! Hogyan érzed ettől magadat? Milyen emlékeket hoz fel benned? Például azt, amikor az apukád hirtelen elköltözött otthonról, és senki sem magyarázott meg semmit?
Vagy amikor a nagymamád meghalt? Vagy amikor a négy lábú barátod, a kiskutyád eltűnt, és soha többé nem találtad meg?
Az érzés, ami ott megjelent benned, most újra visszatért. Az élet esélyt adott rá, hogy feldolgozd és túllépj rajta. Hogy soha többet ne kelljen szembenézned egy ilyen helyzettel.
Honnan hová kell eljutnod, ha örömteli kapcsolatokat szeretnél?
Ha hiányzik belőled a kíváncsiság, nem vagy befogadó arra, amit a másik mond, azt érezheti, hogy hiába mondana bármit is, úgysem változna semmi. Akkor meg minek maradjon, minek mondjon bármit is.
Talán próbálkozik, de ahogy érzi, hogy süket fülekre talál, egyre inkább kezd majd kihátrálni a kapcsolatból. Egy váratlan pillanatban faképnél hagy. Nem szól, nem jelentkezik később sem, mintha a föld nyelte volna el.
Most egy kicsit lehet, hogy úgy tűnik, mintha egyedül te lennél a hibás azért, hogy elhagytak, és a másik ártatlan bárányka. Nem erről van szó. Neki is megvan a maga hibás működésmódja, amellyel egy ideig hozzád kapcsolódott. Például azt élte meg gyermekkorában, hogy nem figyeltek rá, nem volt fontos. Hiába próbálta meg felhívni magára a környezete figyelmét, elutasították. Így kapcsolódhatott tehát hozzád.
De visszatérve rád, a saját viselkedésmintádon csak te tudsz változtatni úgy, hogy feldolgozod azt a negatív érzelmet, amelyet az okozott, hogy a másik ember ilyen hirtelen elhagyott, eltűnt.
Az érzelem feldolgozásának hatására nyitottá, befogadóvá válsz a másik embertől érkező információkra, és ezzel esélyt adsz neki arra, hogy probléma esetén merjen neked szólni. Akkor pedig eldöntheted, hogy kell-e változnod, vagy jó neked úgy, ahogyan viselkedsz, amilyen vagy. Ezzel lehetőséget adsz a másiknak a változásra.
AnaLog módszer
konzultáns
