Félelem a jövőtől

Tibor ötven év körüli férfi, aki a jelenlegi bizonytalan helyzetben, ami most kialakult a világban, fél a jövőtől, az elszabadult áraktól, attól, hogy nem fog megélni, hogy nem tudja majd eltartani a családját. Úgy érzi, közelít valami, ami rossz lesz. Ez olyan érzés neki, mintha egy erdőbe kellene bemenni, ahol rémek vannak.

Az AnaLog módszerrel belső képekben dolgozunk, és oldunk ki negatív érzelmeket, amelyek a problémáink okozói. A negatív érzelmet pozitívvá alakítjuk, amelynek hatására megszűnik a probléma, a zavaró jelenség.

Tibor egy fiktív képet alkotott, amelyben húsz év körüli fiúként el kell mennie otthonról, hogy egyedül boldoguljon. Emiatt szorongás van benne, és mivel mindig azt keressük, hogy honnan erednek a rossz érzések, gyorsan átmentünk egy következő történetbe.

Kicsit fiatalabb, amikor elküldik táborozni, városi gyerekek közé. Ő kis parasztgyerekként nem érzi magát elég értékesnek, elég jónak a többi gyerekhez képest. Itt látszik, hogy Tibornak önbizalomhiánya van. De honnan eredhet ez az érzés?

Mentünk tovább egy következő történetbe, amelyben nyolcadik gyerekként születik egy családba, ahol anyja rendkívül le van terhelve, és a kisfiú nem kapja meg azt a törődést, amire szüksége lenne. Azon kívül, hogy tisztába teszik és megetetik, más jellegű gondoskodásban hiányt szenved.

Hiába próbálja jelezni mosollyal, gőgicséléssel, hogy többre is vágyna, nem tud figyelmet kicsikarni a szüleitől, sőt, anyja még azt is mondja neki egy ilyen alkalommal, hogy „Na, ne örülj már annyira!” Itt a kisfiú őszinte megnyilvánulását töri le, amitől az elbizonytalanodik, és úgy érzi, hogy ő nem kell, hogy nincs is rá szükség.

Tibor tudata úgy javította a képet, hogy amikor babaként lelkesen gőgicsél, akkor anyja megdögönyözi, beszél hozzá és foglalkozik vele. Itt átíródott Tiborban az érzés, hogy nincs szükség rá. Pozitív érzelem került a helyére, amely azt eredményezi, hogy jobban hozzá fog férni a kreativitásához, amely segíti őt az útján való haladásban. Lehetőségek tárulnak fel előtte, amelyeket észre fog venni, és élni fog velük, mert bízik önmagában, a képességeiben.

Tehát láthatjuk, hogy a gyermekkori érzelmi elhanyagolás milyen károkat okoz egy ember életében. Nem csak arra van szüksége egy gyermeknek, hogy étellel táplálják és tisztán tartsák, hanem a lelke is igényli a gondoskodást, hogy aztán felnőttként tudjon boldogulni és megtalálja helyét a világban.

Győri Andrea