Elakadás vagy áramlás?

Tegyük fel, hogy van valamilyen kedvenc tevékenységed, hobbid, amit szívesen végzel. Mondjuk szeretsz úszni. Minden héten eljársz az uszodába, és hosszú távokat teszel meg. Jól érzed ettől magadat, fittnek és erősnek. Ez jó.

Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy a lelkesedésed kezd alábbhagyni. Megakad a lendület, ami eddig vitt előre. Először csak egy hetet hagysz ki, aztán már kettőt, és egyszer csak azt veszed észre, hogy csak egy hónapban egyszer jutottál el úszni. Pedig időd lett volna rá, csak nem tudtál elindulni.

Ennek két oka lehet

• Véget ért egy tapasztalási szakasz, és ennyi volt ebben az életedben, amit az úszással ilyen intenzíven foglalkozni szerettél volna. Egy új sport után nézel, amit nagy lelkesedéssel sajátítasz el, és szívesen foglalkozol vele hétről hétre, vagy napról napra, ahogy a tevékenység diktálja és a szabadidőd megengedi.

• Történt valami az uszodába járás közben, ami számodra rossz érzést okozott, és ezért tudattalanul távolodni kezdesz ettől a tevékenységtől. Lehet, hogy a párod szólt be, hogy minek foglalkozol annyit az úszással, úgysem lesz belőled úszóbajnok, vagy az uszodában kaptál egy negatív véleményt, ami rosszul esett.

Ha megfigyeled, visszaidézed, hogy történt-e valami a lelkesedésed visszaesése előtt, akkor le tudod ellenőrizni, hogy melyik állítás igaz a te esetedben.

Ha a második, akkor még nem oldottad meg a problémát, mert ha valóban azt szeretnéd csinálni, ami számodra jó érzést okoz (és miért ne szeretnéd?), akkor fel kell dolgoznod azt az érzelmet, ami akadályoz abban, hogy újra hetente eljárj úszni, és jól érezd magad közben.

Saját történetem

Művészlélek is vagyok, régebben mandalákat rajzoltam és festettem. A mandalákat segédvonalakkal rajzoltam meg. Aztán egyszer csak jött egy érzés, hogy váltani szeretnék. Ki akartam próbálni a szabadkézi rajzolást és a festést, mégpedig olajfestékkel.

Nagy lelkesedéssel belevágtam, és kiderült, hogy van hozzá türelmem és kézügyességem, jó hozzá a szemem, az arányérzékem. Festettem sokat, aztán megakadt ez a szakasz, és elkalandoztam az akvarellfestés felé. De valójában olajjal szeretek festeni. Imádom, ahogy az ujjammal szét tudom kenni a festéket a vásznon, ha úgy tartja kedvem. Na, ezt az akvarellel nem tudom megtenni.

Tehát amikor váltottam a mandaláról a szabadkézi rajzra és a festésre, az számomra jó érzés volt, és követtem a jó érzéseimet. De amikor elkezdtem akvarellel festeni, tulajdonképpen menekültem az olajjal való festés elől, mert szereztem egy rossz tapasztalatot közben, ami akadályozott abban, hogy folytassam és fejlődjek benne. Fel kell dolgoznom a rossz érzéseket, meg kell találnom a gyökerét a problémának, hogy önfeledten tudjak alkotni.

Győri Andrea

AnaLog Módszer konzultáns