Apu
Lia maga elé meredt: „Apu 16 éve ment el. Ha élne, pár nap múlva lenne 80 éves”– gondolta. Ez a felismerés aztán befészkelte magát a fejébe. Visszaemlékezett arra a 16 évvel ezelőtti időszakra: amikor apja meghalt, szinte nem érzett semmit, képtelen volt őt gyászolni. Akkor mindenféle magyarázatot gyártott magának, hogy miért: azt, hogy sokat bántotta, meg hogy érzelmileg nem igazán álltak egymáshoz közel.
Azért gombóccal a torkában gondolt arra az emlékre, amikor apja még élt, és meglátogatták őt a kórházban. Lia megfogta apja erőtlen kezét és mutatta neki, hogyan tudja magát egy kicsit erősíteni. Furcsa volt ez az érintés is. Talán akkor fogta apja kezét utoljára, amikor kicsi lány volt, és az óvodába kísérte. Meg sem ölelte soha, Lia legalábbis nem emlékezett rá.
Aztán egy péntek reggelen jött a hír, hogy apja meghalt a kórházban. Lia a temetésen sem tudott igazán sírni. De most, 16 év után történt valami. Mintha egy mélyen eltemetett érzés napvilágra akart volna kerülni. De most sem igazán foglalkozott vele, sietve elindult a dolgára, a városba.
Ahogy sétált, figyelmes lett egy idős házaspárra. Ahogy közelebb értek, Liának az apja jutott eszébe a férfiról. Ő is így nézne ki, ha élne, ha egészséges életet élt volna…
Miután elintézte a dolgát a városban, hazaindult. A férfit és a hasonlóságot nem tudta kiverni a fejéből. Otthon aztán egyre jobban eluralkodtak rajta az érzései. Egy késői gyászfolyamat indult el benne. Marcangolta magát, teljesen feleslegesen, hogy még élhetne az apja, ha más életet választ magának…
A gondolat és vele együtt a rossz érzés nem hagyta nyugton, bár józan ésszel pontosan tudta, hogy teljesen hiábavaló ezzel foglalkozni. Ezt már nem lehet megváltoztatni… Az elfogadás segít csak, és könnyíti meg a zaklatott érzéseket.
Lia az AnaLog módszert hívta segítségül, hogy fel tudja oldani magában apja halála miatt érzett rossz érzéseit. Az oldás során napvilágra került a motiváció, ami Liát mozgatta: mélyen együttérzett apjával, amikor kicsi gyerek korától kezdve látta, hogy nagyanyja hogyan bánik vele. Folyton irányította, feladatokkal látta el, apja pedig némán tűrte ezt. Liánál pedig kialakult és beépült a „Mentsük meg aput” program. Mivel kudarcot vallott a megmentéssel – hiszen szerinte apja idejekorán elment – az érzéseit sem engedte szabadon áramolni, elgyászolni apát, lezárni a vele való kapcsolatot.
Az oldás hatására Lia megnyugodott, ma már el tudja fogadni, hogy apja elment, még ha szerinte korán is. Ennek hatására a férfiakkal való kapcsolata is változni fog. Nem úgy fog rájuk tekinteni, mint akiket meg kell menteni. Már csak azért is jó ez, mert mindenki csak saját magát tudja megmenteni…
AnaLog Módszer konzultáns
