Apa, a biztos támasz
Egy válás után a szülő szeretné, ha gyermeke ezek után sem szenvedne hiányt semmiben.
Annak ellenére, hogy megtesz mindent, mégis van benne egy rossz érzés. Mondhatnánk, hogy ez “természetes” egy ilyen helyzetben. Azt gondolom, hogy egy rossz érzés sosem lehet természetes. A logikánkkal talán meg tudjuk magyarázni, de ez senkinek nem válik hasznára. Se a gyermekeknek, se a szülőknek.
De mi lehet egy ilyen érzés hátterében? Mi okozhatja ezt az érzést? Az okokat a múlt történéseiben kell keresni, és az azokat életben tartó érzelmekben.
Nézzük meg ezt egy konkrét eseten keresztül.
Roland pár éve vált el volt feleségétől, két kicsi gyermeke két hetente tölti vele a hétvégéket. Lelkiismeretes apa, törődik a kicsikkel, mégis van benne egy rossz érzés, hogy nem tudja megadni a gyerekeknek azt a támogatást és töltést, amire szükségük van.
Az AnaLog módszer során belső képekkel, történetekkel dolgozunk, megkeressük benne a gátló érzelmeket és kioldjuk.
Ennek következtében változik a viselkedés, elsősorban a kommunikáció. Megszűnik a probléma, vagy semleges jelenséggé változik.
Roland első képe, amelyet felszínre hozott a tudatával, egy kirándulás volt. Két gyermeke volt vele, és az egyik a történet során megsérült. Itt látszik az érzelem, amellyel elindultunk. Roland számára azt üzeni ez a kép, hogyha nem adja meg a gyerekeknek a megfelelő törődést, akkor abból baj lesz.
Kiderült, hogy Roland akkor kezdte magát rosszul érezni, amikor kirándulás előtt egy bizonytalanság érzés jelent meg benne, hogy mennyire készítse fel a gyerekeket a kirándulásra. Aztán úgy döntött, hogy mégsem beszél velük, így indultak el. Aztán megtörtént a baj, és Roland logikája úgy értelmezte a történteket, hogy ő a hibás, mert nem mondott el mindent a kirándulással kapcsolatban.
Ott van az érzés, hogy szólni kellene, de mégsem teszi. Kérdés, hogy honnan ered ez a bizonytalanság érzés.
Kicsi gyerekként engedélyt kért apától, hogy a játszópajtásával kimehessen a kertbe. Éppen vendégség volt náluk. Sokan voltak tanúi, amikor a kisfiú megkérdezte apját. Kinevették, apa is mosolygott. Rolandot az zavarta, hogy apja nem állt ki mellette. Innen ered a bizonytalanság érzés: apa nem védte meg, tehát ő sem tudja megvédeni a gyerekeit. Mert ahhoz információt kellene adni, de azt nem tud, mert akkor abból baj lesz. A kör bezárult… de mégsem…
A javításban apa megvédte őt, az ölébe vette, és elmondta neki, hogy büszke rá, hogy így viselkedett. Itt a gyermek megerősítést és biztatást kapott, hogy amit cselekszik az jó. Így felnőttként határozottabb és magabiztosabb lesz.
Ezzel az átalakított, jó érzéssel Roland megvizsgálta a kiinduló problémát.
A jó érzés hatására már úgy érzi, hogy megtesz mindent, ami tőle telik – és ez pont elég…
