Miért nem működik gyermekeinkkel a kommunikáció?
A napokban sétáltam az utcán, és távolról megláttam egy rózsaszín kisbiciglit, ami keresztbe fordulva állt a járdán. Egy öt év körüli kislány ült rajta. Ahogy közelebb mentem, hallottam, hogy az édesanyja, aki kicsit előrébb tartott már a sétában, szelíden szólt hozzá. – Gyere kislányom, nem arra van az ovi!
A gyerek mintha meg sem hallotta volna, érdeklődve nézett rám, az ellenkező irányba, mint amerre mennie kellett volna. Hát így nehezen érnek oda az oviba, gondoltam. Ha ez minden reggel hasonlóan zajlik, akkor egy idő után még a legszelídebb szülőnek is cafrangokban fognak lógni az idegei!
De mit lehet itt tenni? Hol a hiba a rendszerben? Miért nem működik a kommunikáció?
Amit egy ilyen helyzetben tenni lehet, az, hogy kíváncsian és nyitottan fordulunk a gyermekünk felé. A folytonos unszolást, hogy gyere már, menjünk – egy idő után mindenki megunja.
Ha megnyílunk gyermekünk világa felé, sokmindent megtudhatunk.
Megkérdezhetjük tőle, mi az, ami foglalkoztatja, szeretne-e oviba menni, ha nem, akkor mi ennek az oka?
Az információk birtokában aztán megoldást találhatunk. Lehet, hogy beszélnünk kell az óvónővel, nevelővel, hogy ő tud-e a gyermekünk problémájáról, és ha igen akkor hogyan is látja, és tud-e rá megoldást találni.
Az is lehet, hogy csak pár megnyugtató szóra van szükség, mert a kicsit lehet, hogy valami elbizonytalanítja, vagy fél valamitől. Vagy történt vele valami az oviban, amit nem ért, és ezért nem akar menni. Egy beszélgetés, egy megnyugtatás, hogy mindig mellette állunk, magabiztossá teszi, és ki mer majd állni önmagáért. Egyre nyitottabbá válik, és már lehet, hogy magától is elmondja, hogy mi nyomja a kicsi szívét.
De ha ránk sem voltak kíváncsiak a szüleink, akkor az a minta alakult ki bennünk, hogy anyu és apu utasításait végre kell hajtani, és senkit nem érdekel, hogy mi mit gondolunk, vagy hogyan érezzük magunkat. Így ennek a mintának a megváltoztatása nélkül nem tudjuk a viselkedésünket átalakítani, mert ez vezérel minket felnőtt korunkban is.
Az AnaLog oldás segít abban, hogy ezeket a mintázatokat irányító érzelmeket feloldjuk. Ekkor megváltozik a kommunikációnk, és gondolkodnunk sem kell, hogy mit mondjunk egy kényes szituáció alkalmával – mint például ez a fenti eset – hanem spontán módon fog megjelenni bennünk egy valódi kíváncsiság és nyitottság a gyermekünk felé. Ez abba az irányba fog vinni, hogy úgy oldódjon meg egy problémás helyzet, hogy az mindenki megelégedettségét szolgálja.
